Hazánkban a médiademokrácia fogalma a második Orbán-kormány ideje alatt született meg, amelynek lényege abban áll, hogy kiegyensúlyozott tájékoztatást biztosít a kormány saját emberein keresztül, saját embereiről, nem saját embereinek különböző formátumokban megjelenő sajtókiadványokban. Ernst Gelegs személyes hangvételű írása ellen ennek a médiademokráciának a szelleméhez megfelelően kelt ki magából a Médiáért és Tájékoztatásért Felelős Önkéntes Politikai Cenzorok Fideszes Székházvédő Szakszervezete, és igyekezett elhárítani a külföldről érkező kritikát.

Ezzel együtt kérem szépen Lázár úr bíróság elé citálja a tisztelt kommenttársadalom hét tagját, akik sérelmezték képviselő úr közúti balesete utáni testi épségét. Először is, a feljelentettek nevében szeretném követelni Selmeczi asszony sütijeit, és egyéb édes nyalánkságait, legalább emailben megcímezve az illetőknek. Másodszor, volt itt egy olyan rendszer, amikor el lehetett küldeni egy bizonyos Gyurcsányt a Duna irányába (erre sokan emlékszünk).

A jelenlegi médiademokrácia kereteit kihasználva engedje meg, hogy én elküldjem önt a Szauron nevezetű varázsló szeme alatt elterülő forró lávafolyam közepébe rózsákat szedni urának és parancsolójának. Hogy lefordítsam, a Fidesz médiademokrácia keretébe belefér BKV buszokon riogatni a jó népet a Gyurcsány-Bajnai kombóval, de a túlvilági szörnyeket felkészíteni a maga érkezésére már túllépi a határvonalat? A médiademokrácia csak a Fidesz morális világképét hivatott védeni, illetve közvetíteni a nagyérdemű állampolgárok felé? (Megjegyzem a választópolgárok felének okádhatnékja van az összes hazai politikustól, a többi is csak valami botrányos fétist elégít ki azzal, hogy önkéntesen az urnákhoz járul; a maradék meg 1000 km-en belül nem hajlandó megközelíteni a hazáját.)

Egyébként attól, hogy leírjuk, amit akarunk és közhírré tesszük, az kérem szépen nem szólásszabadság. Ahogy a Fidesz sem lesz attól demokratikus párt, hogy parlamenti keretek mögé bújtatja magát. Gelegs esete erre a példa...