A rodoszi kolosszus, a pharoszi világítótorony, a halikarnasszoszi mauzóleum, Pheidiasz Zeusz szobra, az Artemisz-templom, Szemirámisz függőkertje, a gízai piramisok; és a felcsúti stadion. Az ócsai lakópark érthető okokból kiesett a versenyből, mint Orbán Viktor KISZ-könyvéből az imafüzér. Kevés vezető képes megélni a saját nagyságát és szellemi fenségét hirdető esztétikai remekművek elkészültét, e tekintetben Barrosso nyugodtan féltérdre ereszkedhet vezetőnk, és szorgos stadion építő nemzetünk előtt. Jut eszembe: még több közmunkást!
Orbán Viktor kertjében már nem csak a liberális hullazsákokba csomagolt ifjúkori hajtások, és konzervatív keresztény pálinkafák teremnek, hanem egy földből előbúvó vas- és betonszörnyeteg, amely nem csupán Orbán Viktor veteményesének dísze, hanem az addig út mellett lézengő devizahitelesek táborának átmeneti lakhelye; a kihelyezett kormányülések színhelye.
A Fidesz, amikor úgy döntött, hogy a Brüsszeli parkolóban beáll a kerekesszékes országoknak fenntartott parkolóhelyre, és belerúgott egy bitangot a parkolóórába, nem számíthattunk arra, hogy hamarosan előállunk a világ nyolcadik csodájával: National Stadium, Felcsút. A zöld gyepen színes pillangókat stoplis cipőkkel kergető ifjú futballistákat meg elégedettséggel töltheti el a tudat, hogy mindenféle szellemi megerőltetés vagy isteni talentum nélkül is sikerült feltornázniuk magukat arra a szellemi magaslatra, ahol az országunkat vezető pártjának legelső embere évek óta remeteként éldegél. Azon sem kellene meglepődni, ha a futballisták innentől kezdődően trafikosoknak állnának. A Hoffmann Rózsa által jegyzett oktatáspolitika fontos támasza lehet ennek a rendszernek: csak a foci, csak a foci, csak a foci.
